Végül az iskola parkolójának lépcsőjén kötöttem ki.Csendben ültem, semmi mást nem lehetett hallani csak az eső kopogását.Igazából az idő nagyon gyorsan szaladt de különösebben nem törődtem vele.Tudtam hogy úgyis minden sikerülni fog.Legalábbis remélem.Nem értettem magamat.Szánalmasnak gondoltam a cselekedetem.Elfutottam a probléma elől miközben én mindvégig azt vallottam hogy a problémákkal szembe kell nézni.Erre mit teszek?Megfutamodtam.Nem kellett volna hogy érdekeljen Rebeka vagy Dana. Nem kellet volna hogy érdekeljen amit mondott.Mert erősnek kell maradnom!Erősnek és ezt senki és semmi nem teheti tönkre.Mert én erős vagyok!
-Erős vagyok!-motyogtam.Felálltam és vissza indultam az iskolába.Pár szülő már megjelent a verseny miatt.A táncosok izgatottan futottak ide-oda közben azon voltak hogy minden tökéletes legyen. Egyáltalán létezik olyan ami tökéletes?
-Na végre!Nem tudtam már hogy hol keresselek!Mi történt Danielle?Miért futottál el?De tudod mit!Ne is válaszolj hanem inkább menj és öltözz át-hunyorodott rám Bella.Nevetve bólintottam. Most jöttem rá arra hogy nekem Bella olyan mintha a nővérem lenne. Mindig mellettem állt a bajban. Ezért nagyon sokkal tartozok neki.Kicsit jobb lett a kedvem viszont a gyomromban görcs keletkezett mikor rápillantottam a falon lévő órára. Nem gondoltam volna hogy így elszaladt az idő.  Valahogy nagyon elvesztettem az ítélő képességem. A táncterem felé vezető utat futva tettem meg.Igaz mirre odaértem a tüdőmet majd kiköptem. A teremben megtelt mikorra odaértem. Bárhova néztem tekintélyes emberek tömkelegét láttam.Mély levegőt véve odamentem a csapathoz.Egyikünk sem beszélt vagy mesélt vicceket úgy ahogy szokott az lenni.Tapintani lehetett a felszültséget.
-Danielle te fogsz kezdeni!-lépet mellém Bella.
-Hogy mi?Miért pont én?És miért nem más?Ez nem fog menni!-pánikoltam.
-Minden rendben lesz!Bizz bennem!-mondta és elment a szinpad felé.
-El sem hiszem hogy eljött ez a nap is!-karolta át a vállam Dan.Dan -nal elég jobban vagyunk ő egy igazán jó haver számomra.Valaha több volt közöttünk puszta barátságnál mostanra viszont már teljesen barátként tekintünk egymásra.Mint egy fiú és mint egy lány.Nem mint a fiú, és a lány.
-Én sem.Olyan mint egy jól eltitkolt álom.-karoltam át.
-Ami valóra válhat pár pillanat múlva.-nyomott puszit a homlokomra.
-Sok sikert Dan!
-Sok sikert te drága!-muszáj volt nevetnem a megnevezésén. Drágámnak már nagyon rég nem szólított senki sem. Durcásan rám nézett de nem birta sokáig elnevette magát.És akkor megszólalt a mi igazgatónőnk Bella hangja.
-Üdvözlöm őnnöket az 50. Iskolai versenyűnkőn.Ez a nap fontos sokunk számára mint...-és beszélt és beszélt.Annyira szerettem volna hallgatni amit mond de nem ment.Félelem uralkodott el rajtam.És aztán következett a végszó!Kiléptem.A zene megszólalt.Nem bírtam a közönségre nézni csak csináltam a dolgom.Hamar leállt a zene.Vastaps.Vastapsot kaptam!Nevetve futottam le a szinpadról majd Dan karjaiba vettettem magam szó szerint.Még szerencse hogy van benne erő és megtudod tartani.Mosolyogva megpuszilt majd visszaállt a sorba.Fél óra múlva  minden egyéni versenyszám lement így már csak a közös fellépés maradt hátra.Mikor elfoglaltuk a helyünket felmertem nézni.A székeken öltönybe öltözött férfiak és nők ültek egyaránt kezükben egy akta táskával.Szépen sorban vezették végig rajtunk a szemüket.A veszültség egyre nagyobbá vált.De akkor megszólalt a zene és megtörtént a varázslat.Tánc közben minden gond,fájdalom megszűnik és csak magad vagy.Magadra számíthatsz és senki másra.De én ezt élvezzem és nekem ez fontos!Érzem hogy ezt kell csinálnom életem végéig!Mert a tánc én vagyok a tánc pedig értem van.

 Sziasztok!Meghoztam a második részt!Jó olvasást:)) xoxo

Itt állok az iskola előtt a zuhogó esőben és várakozom.Hogy mire?Én magam sem vagyok vele tisztában.Amúgy ma van a "nagy nap"!Ami megváltoztathatja az életemet ha hagynám.Csak még nem tudom hogy készen állok-e rá.Mert mi van ha rébeszélem magam a változásra de csalódnom kell?Nem hiszem hogy utána újra össze tudnám magam szedni.Talán még beteg is lennék!Szükségem van egy jelre!Egy jelre ami erőt ad arra hogy belépjek  azon az ajtón és Bella asztalára letegyem a jelentkezésem.Mert igen eldöntöttem szeretnék jelentkezni és készen is állok csak félek.Nem merem meglépni az első lépést mert olykor az vezet a szakadékhoz!Oké én bediliztem!Most Danielle fogod magad és belépsz azon az ajtón.Most!

-Mi az már köszöni sem tudsz?-épp megtettem az első lépést mikor mellém lépet Dana.Dana és én nem jövünk ki egymással már a kezdetektől fogva.Mindig is rivalizáltunk!Már azt sem tudom miért kezdtük de megfogadtam hogy nem adom könnyen magam.Megfogadtam mikor szakítottunk Liam-el!Erősebb lettem!Megváltoztam!

-Szia Dana!Elég lesz vagy talán hajoljak is meg előtted?!-válaszoltam majd sebbeseben kezdtem szedni a lábam.

-A meghajlás remek lehetőség lenne!Máskor majd köszönj úgy!-kiáltott utánam.Válaszom csak egy szem forgatás volt.Nincs időm foglalkozni vele.Ma még van egy csomó dolgom.

-És egyébként örülök hogy megkérdezted én is jelentkezem a versenyre!-hangzott fel diadalitas nevetése.

-Remek!Sok sikert!Remélem élvezed a csalódást!-kiáltottam vissza majd nevetve futni kezdtem Bella irodája felé.Sok diák elég furán nézett rám hiszen ki az az ökör aki hétfőn nevetve fut az iskolában?Senki rajtam kívül!Bella irodája a legfelső szinten van amihez lift vezet.Túlzottan nagy volt bennem az adrenalin ahhoz hogy megvárjam míg a lassú lift leér majd fel visz.Helyete a lépcsőket választottam!Az irodához érve összeszedtem minden bennem felgyülemlett bátorságot és bekopogtam.A válasz egy szabad volt.
-Jó reggelt Bella!-intettem hozzá első szavaimat.Mikor meglátott mosoly kúszót az arcára.Kezével intett hogy foglaljak helyett.
-Neked is jó reggelt Danielle!Remélem a döntésedet szeretnéd közölni!
-Igen arról lenne szó!
-Akkor hadd halljam!-Bella izgatottan figyelte minden mozdulatom .Kinyitottam a számat és kimondtam azt az egy szót ami megváltoztathatja az életem:
-Jelentkezem!-tánctanárom izgatottan gyerekeket megszégyenítő síkoly hagyta el a száját.
-Mitől változott meg a döntésed?
-Nem változott meg mert még mindig örültségnek tartom de egy próbát megér!-bizonygattam inkább magamnak.
-Biztos vagyok benne hogy te fogod megnyerni a versenyt!Már látom magam előtt mikor a turnéra indulsz!Oh,milyen sikeres leszel!-és Bella csak mondta és csak mondta.Igazából nagyon kedvelem őt számomra olyan mintha  a nővérem lenne.Viszont mivel késésben voltam muszáj volt megállítanom a beszédben.Átadtam neki a jelentkezéshez szükséges iratokat mert azt mondta mindent elintéz nekem.Majd csak annyi lesz a dolgom hogy jó legyek!A lehető legjobb az Ő szavaival élve.Amit persze én is szeretnék!Bellával olyan jól elbeszélgettem az időt hogy észre sem vettem mennyi az idő.Pontosan 2 órám volt a teljes elkészüléshez.Bella azt mondta hogy először előadunk együtt a csapattal egy táncot majd egyénibe váltunk át.Mosolyogva megköszöntem az infókat majd lesiettem a második emeletre a lány öltözőbe.A külön nekem feljelölt szekrényből kivettem az aznapi fellépő ruhámat ami egy egyszerű ülepes nadrágból és egy sima polóból állt.Rajtam kivül senki nem volt az öltözőben így minden egyes ruha darabot vsiga lassúsággal cseréltem át.Még mindig nem tudom hogy jól döntést hoztam-e!Viszont az biztos hogy apait anyait beleadok majd a táncba.
-Halli!-észre sem vettem mikor belépet egykori legjobb barátnőm a szobába.A lehető legmesszebbre tőlem lepakolt majd mintha észre sem vett volna öltözködőtt.
-Szia!Sok sikert a versenyhez!Biztos jó leszel!
-Nézd Danielle!Nem kell jó pofizni mert semmi értelme!Tudom jól hogy jó leszek és nincs szükségem a te jó kívánságaidra tarsd meg magadnak!Egyébként remélem neked ez lesz a legrosszabb napod!Legyen a fellépésed szörnyű!Remélem elesel a saját lábadban.De ha nem ne aggódj eleve röhejesen festesz ,nem hiszem hogy téged választanának!Én vagyok a legjobb!Nem tudsz legyőzni!Na puszika!-tátott szájjal hallgattam végig amiket Rebeca a fejemhez vágott.Mikor változott meg ennyire?Miért nem vettem észre?Lesápadtam és legszívesebben fejbe vágtam volna magam azt remélve hogy csak képzelődtem.Bár minden bizonnyal nem így volt.Vissza gondolva sosem ismertem Rebecát elégé ahhoz képest hogy beavassam  a legsötétebb titkomba.Kijelenthetjük!Elcsesztem!Megbíztam valaki olyanban aki egész végig a bukásomra várt.Milyen kár hogy csak most jöttem rá!Akkor változtathatok a státuszomon magánosról extra magányosra!Ez jár nekem.Mérges és csalódott is voltam egyben de nem Rebecára nem is Danára hanem magamra.Az egészhez az én naivságom kellett.Túl vak voltam észre venni azt ami az orrom előtt játszodott!A szememet csípték a kitörni készülő könnycseppek de erőt véve magamon nem engedtem hogy elgyengüljek.Nem tehetem meg!Megfogtam a táskámat és kifutottam az ajtón.Láttam amint Bella felém integet de most cseppet sem érdekelt.Elakartam menni onnan.Az egyetlen lehetőséget véghez is vittem...Kifutottam az ajtón.Nem vágytam másra csak egy kiadós sétára.Ahol átgondolhatom az életem problémáit ,csalódásait.Amúgy is van még időm vissza érni.A korreográfiát még álmomból felkelve is tudnám.De tudjátok mi?Nem fogom beadni a derekam!Küzdeni fogok és beleadok apait-anyait hogy megnyerjem a versenyt és hogy én legyek a kiválasztott!Rebecca te akartad azt hogy minden rosszul süljön el?Ez meg is fog történni de biztos lehetsz benne hogy nem velem!Mert én győzni jöttem ide!És ma győzni is fogok!

Hi..Szóval ez a blog nagyon fontos a számomra!A fejemben megalkódtam és most vettem a bátorságot hogy felfedjem.Remélem tetszeni fog sokatoknak!:))

-...és mi a legjobb az egészben?A siker!Karriere tehettek szert!Egy elég ütős karrierre ami megalapozná a jövőtöket!Gondoljatok bele!Fellépések,csillogás,új emberek,kalandok,pénz.Remek lehetőség amin én kapva-kapnék a ti helyetekben!Bárcsak az én időmben is ennyi lehetőség lett volna szárnyalni!Összefoglalva holnapig adjátok le a jelentkezéseteket az asztalomra!Aki akkor nem jelentkezik nem fog tudni később!Kell írni egy tökéletes élet rajzot amit majd ha tovább juttok veszik elő és nézik meg!Először a tánc tudás majd a többi!A probléma az hogy csak egy embert visznek majd magukkal.Az az egy pedig közületek kerül ki!-végezetül Bella (a tánc tanár) összecsapta kezeit majd távozásra intett mindenkit.Izzadtan és csapzottan fokozva a kisértéstől kezdtem el pakolni.A testemben furcsa érzés kavargott.Nagyon fura!Olyan mintha tudnám hogy történi fog valami az elkövetkező napokban.Talán  a válogatásról lehet szó?Nem hiszem attól még nem félek!Na de majd akkor ha színpadra kell lépnem!Az elviselhetetlen lámpa lázt a mai napig nem tudtam legyőzni.Miközben a versenyen gondolkodtam teljesen elkészültem.A  ruháimat beledobáltam a táskámba majd vállamra kaptam,intettem a csapattársaimnak és elindultam.Fáradt voltam lezuhanyozni így úgy döntöttem majd inkább otthon.Átvergődtem a zsúfolt folyóson le egyenesen az ajtóig.Zsebemből elő húztam a kocsi kulcsot mikor kiértem.Az eső szemerkélt így futva tettem meg azt a két métert ami köztem és az autóm között volt.Ami a legjobb át kellett futnom pár tócsán szóval tiszta sár és koszos lett a ruhám.Komolyan mondom ez a nap már nem lehet rosszabb!De mivel babonás vagyok egyből a számra csaptam majd elindultam.A ház amit bérlek 15 percre van a Tánc Akadémiától.A rádióban különböző stilusú és előadójú zenék szóltak nem nagyon figyeltem mivel teljesen lefoglalt amit Bella mondott."Megalapozná a jövőtöket!Gondoljatok bele fellépések,csillogás,új emberek,kalandok,pénz.Remek lehetőség amin én kapva-kapnék a ti helyetekben!"Csak sajnos én nem tudom mit tegyek!Félek kimozdulni a megszokott burkomból.A burokból amiben egy éve ragadtam bele.Akkor amikor ő kilépett az életemből.Vagyis amikor én és ő közös megegyezés után szakítottunk.Azóta nem igazán szeretek kimozdulni otthonról vagy tv nézni mert mindenhonnan őt láttom.Nem tudom hogy most mi van vele vagy hogy mit csinál.Egyszer azt hallottam hogy tovább lépet és lett egy új barátnője akit szeret és minden elől védelmez.Talán tanult a mi hibánkból!Rólunk mindent tudott a média ezért ment tönkre a kapcsolatunk!Nyitott könyvek voltunk amit az emberek jónak gondoltak és akkor még mi is.Vissza gondolva nem volt olyan jó dolog!Egy könnycsepp zúdult le az arcomon amit azonnal letöröltem.Ilyenkor utálom magam!Túl érzékeny lettem az utóbbi időben.Nem engedhetem meg magamnak hogy egy emlék után sírjak!Mert ez a jelen!A jelen ahol nincs olyan hogy tündérmese vagy épp happy end!Nem akartam az egész utat végig sírni így felhangosítottam a  rádiót ahol éppen szár híreket mondtak be.Beszéltek Miley Cyrus megdöbbentő változásairól,Katy Perry legújabb barátjáról akivel lencse végre kapták,Emma Watson tetoválásáról arról hogy Selena Gomez és Justin Bieber talán újra együtt van.Szeretem ezt a csatornát mert teljes mértékben friss és általában igaz hireket mondanak be.
-Az utolsó hírűnk a mai nap folyamán a tinilányok álmai a(z) One Direction!-mondta be a bemondó nő.Kezemmel egyből elhajtottam onnan.Erre nem vagyok kiváncsi.Biztosan a hülye szerencsémnek köszönhetően Liamről lenne szó.Nem nem akarom!Míg ezen gondolkodtam haza értem!Leparkoltam kivettem a táskámat előkerestem a kulcsot a kabát zsebemből majd bementem.Egyedül lakók egy a várostól félre eső lakóházaknál.Szeretek itt élni mert csendes egy környék!Nyugalmas.Igaz hogy a barátaim nagy része London város közepében él de mint mondtam az utóbbi egy évben megromlott a viszonyom velük.Nem tudtam össze szedni magam a szakítás után.Fura de nem ment.Talán azért mert Liamet tényleg tiszta szívemből szerettem.Mira  az akkori legjobb barátnőm próbált rajtam segíteni csakhogy még neki sem ment.Végül feladta!Én elfogadtam mert tudom hogy nem vagyok egy könnyű eset.Ledobtam magamról a kabátom meg a cipőt aztán a konyhába mentem tölteni magamnak egy pohár vizet.Az elhasznált edényeket elmosogattam mert nem szerettem ha több napig áll a mosógatóban.De ez lényegtelen.Amúgy az egész napom annyiból áll hogy felkelek,ennivalót csinálok,táncolni megyek és néha tanítani majd haza jövők ,megfürdők,eszek,lefekszem aludni.Majd eltelik egy egész nap.Szinte már utálom ezt a menetet!Igen,szeretnék kilépni a burkomból és újra az az életvidám lány lenni aki voltam.Csakhogy nem megy.Hiszen itt áll egy remek lehetőség a láthatáron de mit sem törődve vele átnézek rajta.Mégis mire várok?Mikor feltettem ezt a kérdést csörőgni kezdett a telefonom.A Tánc Akadémia hívott.
-Haló?Itt Danielle Peazer!Miben segíthetek?-vettem fel majd elmogyogtam a rutin,illedelmes köszönést.
-Szia Danielle!Bella vagyok!-köszönt tánctanárom.-Azért hivlak mert kiváncsi vagyok mit gondolsz a holnapi napról?Jelentkezel?Kérlek,mond hogy igen!
-Sajnálom Bella de el kell hogy szomorítsalak!Nem hiszem hogy jó ötlet lenne ha jelentkeznék!-könny szökött a szemembe a gondolat miatt.Bella azt szeretné hogy jelentkezek.
-Ha adsz rá egy remek okot a hogy miért nem békén hagylak!Danielle ez egy remek lehetőség!Én a te helyedben ki nem hagynám!Simán megnyerhetnéd a versenyt!A csapatban te vagy az egyik legjobb táncos!Nem szabad feladnod!Kérlek gondolkozz ezen!Szia Danielle!-elköszönt majd hangos sípszó jelezte hogy lerakta a vonalat.Remek!Akkor most mit csináljak?!Mihez kezdjek?!Kérlek valaki agyon egy égi jelet!Semmi?Hát köszi szépen!

                                                                 1 évvel ezelőtt:

-Nem megy!Nem tudok ott lenni!Miért nem érted meg?

-Azért mert mi fontosabb ennél?!-hangja feszülté vált.Szívem dobbant egy hatalmasat.Soha nem beszélt így velem!Ilyen hangerővel!Ideges lettem !Próbáltam nem rajta levezetni!

-Nézd !Nekem is megvan a magam dolga amit nem halaszthatok el még a Te kedvedért sem!Sajnálom de nem megy!

-Nem megy?!Danielle!Már napok óta várom a pillanatot hogy találkozunk erre te azt mondod nem megy?!-már kiabált.

-Igen és sajnálom de...

-Én is sajnálom!Sajnálom csak egyszerűen ...nem tudom mi legyen!Mit tegyek?!

-Itt nem az a kérdés hogy mit tegyél hanem az hogy mit tegyünk!-válaszomat csend követte.Kimondtam a nyilvánvalót.Kimondtam az elhalaszthatatlant.

-Mit szeretnél mi legyen?!

-Legyen vége!-nyeltem egy nagyot és folytattam-Egyikünknek sem megy már ez az egész!Én bele fáradtam hogy a média mindenről tudd!Nem tudom megszokni és nem is fogom tudni!-a sírás határán álltam .Nem engedhetem meg hogy meghallja össze törtem.Erősnek kell maradnom legalább még egy percig.

-Viszlát Liam!-minden egyes szót maró méreg volt kimondanom.Fájt!Majd szét hasadt a szívem legbelül.

-Viszlát!-jött az elgyötőrt válasz majd a vonal megszakadt.A telefon kiesett a kezem közül majd nagy csatanással ért földet.Csak néztem.Nem mozdultam!Akartam de nem ment!Lezárult egy fejezet az életemben .Egy szerelem!Egy szerelem ami a vége felé átalakult fájdalommá!A vége felé ami mostantól kezdődik!Nem lesz többé a média minden árnyékban.Nem lesznek többé utálkozok és nem lesz többé Ő.Olyan hogy Liam és én nincs többé!